Négy versenyzőnk négy versenyszámban állt rajthoz Dániában a maraton VB-n, ahol szinte minden számban voltak olyan kulcspillanatok, ami miatt nem sikerült versenyzőinknek a pódiumra érni.
Pedig csütörtökön olyan jól indult minden. Kolozsvári Brúnó a rövidkörös versenyben az előfutamából a hetedik pozícióból jutott be a huszas döntőbe, és ott is remekül ment minden idők egyik legerősebb mezőnyében, és szerezte meg a tizedik helyet.
Másnap Varga Olivér következett, akinek pumpa problémái voltak az első körtől kezdve, s miután az élmezőnyről aki leszakadt már többé nem érte utol a legjobbakat, Olivér folyamatosan csúszott vissza, és a 26 km-es versenyt végül a 18. helyen fejezte be.
Czéllai-Vörös Zsófinak sem álltak jól a csillagok, ő a verseny elején beborult, és ugyan mindent megtett, hogy utolérje az élmezőnyt, ez két okból nem sikerülhetett: az egyik, hogy akik előtte voltak jól összedolgoztak, a másik pedig, hogy amikor a mögötte érkezőkkel már egy bolyt alkotott, akkor is csak ő egyedül akart tempót menni. Azért megpróbálta, a végére ebbe el is fáradt, így a hetedik hely a körülményeket figyelembe véve elfogadható.
Az utolsó versenynap is egy egységünk volt, Boros Adrián és Kolozsvári Brúnó számára a dobogó elérhetőnek tűnt, pláne miután a francia, a spanyol és a portugál egységgel együtt elléptek a többiektől. Ám hiába építettek ki mintegy 200 méter előnyt csak ők és a francia páros ment iramot, Pimentáék és a spanyolok a jó finisben bízva csak utaztak. Adriánék ettől függetlenül sok energiát raktak a futamba, de egy idő után hátba csapta őket egy hét fős boly, így a végére 11 hajó maradt. Az utolsó hosszú körön a pihentebb ellenfelek erősebbnek bizonyultak, így a mieink a nagy szembeszélben visszaérve a futószakaszhoz csak a nyolcadik helyen szálltak ki, és innen már a dobogó elérhetetlen maradt. Hetedikek lette végül, így érem nélkül zártuk a maraton EB-t.