Egy pillanatot szeretnék felidézni. A Zsinagógában volt az Év győri sportolója díjátadás, Te nyertél az ETO labdarúgónak edzője, Pintér Attila előtt. És akkor ott is elmondtad egyik kedvenc mondásodat, hogy vannak labdarúgók és sportolók…. Pedig Te ugye fociztál is.
Nem tartott sokáig a pályafutásom, kapus voltam 1967-ig. Ekkor találták ki a szüleim, hogy kajakozzak én is, mert milyen szép lenne, ha az öcsémmel elvernénk a világot. Na ez úgy nézett ki, hogy kimentünk együtt, jól összevesztünk és külön jöttünk vissza. Valaki mindig kiugrott a hajóból, hogy evezzen veled aki akar. És inkább visszajött gyalog duzzogva. De egyetlen versenyen ültünk egy hajóban, ott is kizártak bennünket. A versenybíró motorossal ment előttünk és húzta a vizet, az öcsém kiabált neki, majd káromkodva elküldte melegebb éghajlatra. Nyertünk, de sportszerűtlen viselkedésért a saját edzőnk javaslatára törölték a győzelmet. Havasréti Béla bácsi, a Népsport tudósítója is ott volt a futamon, másnap aztán óriási címmel megjelent a lapban: A testvérpár nyert, de kizárták őket”
Ezért lett belőle versenyző, belőled meg edző?
Nagyon hamar rájöttem arra, hogy aki nem tudja, az oktatja…. Apu nagyon beteg volt, ezért nekünk olyan, hogy bölcsészkar, vagy valami más egyetem nem került szóba, szakmát kellett tanulni. A Rábában dolgoztam, de munkaidő kedvezményt kaptam azért, mert kajakoztam. Ez tetszett. Aztán behivatott a Lajos, hogy legyek edző. Mondom neki, hogy ez nekem így kényelmes, ahogy most van. Erre mondja, hogy de a munkaidő kedvezmény csak akkor marad, ha edzősködöm, de akkor duplája lesz. Elég 2 órát bemennem a gyárbam és mellette ha nagyon akarok még kajakozni si tudok. De aztán azt abbahagytam. Szoktam mondani, hogy nálam sokkal okosabb és tapasztaltabb emberek is látták, hogy nem lesz belőlem nagy versenyző.
Tehát önként és dalolva igent mondtál.
Életem legjobb döntése volt. Én egyszer se mondtam, hogy dolgozni jövök, hanem a Vizitelepre. Majd ha azt mondom, hogy dolgozni jövök, akkor befejezem. A fiúkkal kezdtem, például a Borsodi Gézát is edzettem, aztán olyan kenusokat, mint mondjuk a Weisz Robi. Látod ma is itt vannak mind a ketten. Ezután kerültem a lány vonalra.
Akkor még minden felnőtt versenyzőt a Lajos vitt.
Keletnémet mintára feladásos rendszer volt. Ez nagyon jól hangzik, de itt nem működött. Nagyon nagy súrlódás volt ebből, A 72-73-as csoport, amiben benne volt a Czigány Kinga is, ők voltak az utolsók, akiket át kellett adnom. Talán hét csoportom volt, hogy visszamentem nullára.
A Győri Dózsa időszakban volt egy nagyon eredményes korszakod az ifikkel.
Az egy ritka jó társaság volt. Kókai, Keresztúri, Pintér, Suhaj, Mednyánszky – egymást húzták, nemcsak ők, azok is, akik nem értek el hasonló eredményt. Mert volt olyan, aki nagyon szeretett lejárni, de tudtam azt, hogy nem fog 3×2000 métert 9 perc alatt kajakozni. De ez a csapat a mai napig karácsony és szilveszter között lejön a vizitelepre. Van, aki külföldről jön haza Ausztráliából, Németországból vagy az USÁ-ból. Tudnak egymártól, jó kapcsolatban vannak, És ugyanúgy örültek annak, hogy a Heni vagy Egér ifi világbajnok lett, hiszen az ő téglájuk benne van ebben az eredményben.
Mesélik, volt olyan ifi döntő, ahol a legjobb hat között öt ETO-s lány végzett.
Ilyen is volt. Meg olyan is, amikor az IBV-n országonként 2-2 egység indulhatott, jók voltak a szovjetek, az NDK-sok, a románok, a lengyelek. És mi tartoltunk. Kimentünk, megnyertük az egyest, a párost és a négyest is. Ez olyan, mintha most valaki ezt megteszi az ifi VB-n. Nagy dicsőség volt. Hogy aztán ebből miért nem lett több felnőtt eredmény? Két hét alatt széthordátk a csapatot. Az UTE, a Honvéd meg az MTK elvitte őket. Annyi megnyugvás azért van, hogy két éve volt a Bercsényiben egy közönségtalálkozó, és ott Szilvi elmondta, hogy nagyon bánja, hogy elment a Honvédba, mert ha itt maradt volna, akkor innen is kijutott volna az olimpiára.
Pedig ekkor már neked is volt világbajnokod
Részben volt az enyém. Itt Győrben Pártos Pici, aztán a Vén Lajos is nagyon sokat hozzá tett Povázsán Kati aranyához, abban az évben, amikor nyert akkor én készítettem fel és Rozsnyói Kati, az első olimpiai bajnokunk, Fábián László felesége. Ma már tudjuk mennyi olimpiai bajnoki címhez járult hozzá, annak idején az volt neki is az első VB elsősége edzőként.
Edzőként neked is van sok világbajnoki címed, ráadásul Te Csay Renátának a nevelőedzője is vagy.
Reni egy nagyon jó kis lány csapatba került. Öcsémnek a lánya is abban volt, próbáltam az előző társaság mintájára dolgozni velük. Azt,hogy kiből lesz bajnok, azt nem tudjuk, hogy kiből nem lesz, azt igen. Rajta az látszott, hogy nagyon kemény kislány. Ifiben nyert ötszázon válogatót, de egy négy-öt kg plusz kellett volna, hogy az olimpiai szám jó legyen neki. Így aztán szépen elkezdett átállni a maratonra, ahol a többszörös magyar bajnok Suhaj-Egedy páros mellett pallérozódott. Egy ideig Pesten élt, de a VB-re, EB-re mindig itt készült.
Volt közös vonásuk a bajnokoknak?
A munkamánia Katiban is és Reniben is benne volt, benne van. Vele az évek alatt jobban csiszolódtunk. Napi kétszer rávenni valakit, hogy üveghangon menjen, abban azért lehetnek surlódások, de nem sok volt. Emlékszem a grundon ha valaki a lábtengót két egymást követő nap megnyerte, az már a mennybe ment. Na most ő 20 éven át ott van a világ élvonalában versenyez, ez elképesztő.
Volt, ami problémát jelentett.
A legnagyobb gondunk Anna Hemmings volt. A 2007-es VB-n akartuk legyőzni. Mindent tudtunk róla, kívülről felmértük a pályát centiről centire, tudtuk mit kellene csinálni. Aztán jött az árvíz. Ez olyan, mintha a foci EB-t hirtelen kispályán 5+1-ben játszanák le.
Ha nem Győrben volt a verseny, akkor pár nap alatt mit lehet felmérni?
Sok apróságra figyelni kell. Mennyi a távolság a szálloda és a pálya között? Hogyan jutunk oda? Hogyan fog sütni a nap? Milyen a szoba, van-e klíma? Kint a pályán milyen messze van a vízreszálló hely, hol a hajójavító, hol a mosdó, milyenek az étkezési lehetőségek – és ekkor még nem jártunk a pályán. Ott milyen a futószakasz, a frissítő zóna, a ki és beszállás parton vagy a stégen történik. És milyen a víz. És aztán az ellenfeleknek mi az, ami kedves, és hol lehet a gyengéjük. Aztán lemegy a verseny, ha jól sikerül, akkor siessünk haza, ha nem sikerü jóll, akkor még hamarabb menjünk haza. De volt olyan verseny, hogy a dobogóról a mikrobuszba tolják be a versenyzőt, hogy elérjük a repülőt.
Azt hallottam ritka pillanat volt, amikor Reni huszadik címe miatt ott voltál az eredményhirdetésnél.
A dobogóra minden versenyz fel tud menni, az legyen az ő pillanata. Nyilván az ember akkor azokkal foglalkozik, akik nem kerültek fel. Reni is mondta, hogy nem ért vele egyet, de tiszteletben tartja. Az egy nagyon kedves gesztus volt, hogy a csapattársa Zsófi összeválogatott képeket és abból levetítettek egy filmet neki Kínában.
Róland mindenki azt mondja: igazi nevelő edző vagy, nyelvtanilag nemcsak egybe, külön is leírhatjuk ezt a két szót.
Én mindig azt mondtam, ha utcaserprő leszel akkor a te utcád legyen a legtisztább.
És valóban elsősorban nevelni kell. Ez azért fontos, mert ha elérik a 16 éves kort, csak akkor tudsz követelni, ha eredményesen nevelted. Ha azt beszéljük meg, hogy 8 perc felső tartomány, akkor az nyolc perc. Ez egyébként nem változott ötven éve, a 3 x 2000 m vagy 2 x 2000 m a középtávú állóképesség a mai napig fontos. A tutit most sem tudjuk, mert akkor mindig nyernénk, de azt tudjuk, hogy mi nem vezet sehová.
Puhultál az évek alatt?
Hogy a csudába ne. Biztos lágyultam. De megvan az a tekintélyem, hogy elég ha egyszer szólok. Az öt perces társadalmi munkát mindenki ismeri. A korrektséget értékelem, a sunyiságot nem. És örülök, hogy a csónakház még mindig egy sziget. Néha csodálkoznak, akik idejönnek a fővárosból, hogy itt mindenki köszön. Vagy ha kell segíteni segít. Versenyeken fogják a start előtt a hajót. Az árvízről nem is beszélve.
Volt egy kezdeményezésed a városban, az egyéni sportágak edzői fóruma.
Teljesen más az egyéni sportolók képzése, mint a csapatsportágaké. Itt 11-12 alapsportág is magas szinten működik Győrben, akik ebben benne vannak azok szakmailag sokat tanulhatnak egymástól. A mi sportágunknak például a bemelegítés hiánya az egyik legnagyobb probléma. A úszók ezt komolyan veszik, nálunk a Kozák Danutánál láttam leginkább, talán nem véletlenül nyert ennyi olimpiai bajnoki címet.
Azt látom, hogy már a mastersbe is sokan nagyon komoly energiát, időt és pénzt fektetnek. Ahogy a sárkányhajóba is.
Óriási igény van arra, hogy legyen eredmény. Ahogy pl. egy mannheimi klubban nem focizni mentek le az emberek, hanem lementek egy hetes kenuval, aztán ott maradtak és söröztek. Itt nálunk mindenki rohan.
Öcséd mindig mondja, hogy belőled ő csinált bajnokot, itt a könyvben is volt már róla szó. A te verziód hogy hangzik?
Velencei-tónak két sajátossága van. Vagy tükörvíz van, vagy derékig érő hullámok. Az legnagyobb ászok a vékony Nelo hajóval már napi kettőt edzettek a masters korcsoportban is. Mi nyilván kevesebbet. Láttuk a körülményeket, így a legszélesebb és legnehezebb hajóval mentünk le. Nagyon jól rajtoltunk, ami azt jelentette, hogy amikor az indító a szájába vette a sípot mi már úton voltunk. Elengedték és megnyertük. Persze az öcsém hozta a formáját a dobogón, mert nyilván odaszólt, hogy ugye milyen szépen csillog az ezüst. Annyi még a történethez, ha sima a víz természetesen hatban nem vagyunk. Többet nem is indultunk együtt.
(Az interjú 2021-ben készült, és Meronka Péter: Erőt, egészséget! – avagy a győri kajakkenu sport története című könyben olvasható. Ismerjétek meg a többi legenda történetét, és vigyétek haza a KÖNYV-et!)