Nem ismerek nálad céltudatosabb embert, gratulálok az olimpiai eredményeidhez, legfőképp az aranyhoz, hiszen emiatt utaztál el. Azért látom rajtad, hogy megkönnyebbültél.
Igen, már lejött rólam az a stressz, ami azt hiszem természetes. A legnagyobb boldogság akkor töltött el, amikor beértem a célba és láttam, hogy milyen tisztán nyertem. Feltettem a kezemet, a nagy teher meg leesett rólam. Ezért dolgoztam az elmúlt 15 évben, és meglett a gyümölcse, nagyon boldog vagyok.
Rengeteg interjút adtál azóta, az elsőre nagyon emlékszem, az M4 Sporton ott élőben úgy köszönted meg mindenkinek, aki segített, mintha egy díjátadó gálán lettünk volna.
Ez természetes. A családom, a barátaim, a volt és a jelenlegi klubom, a szponzoraim nélkül nem jutottam volna el idáig. A Magyar Kajak-kenu Szövetségtől sem tudtunk olyat kérni, amit ne oldottak volna meg. Mindenki mindenhol segített. A legnagyobb öröm egyébként az volt, hogy láttam, hogy anyukám milyen boldog. Pedig ott csak annyi időnk volt, hogy éppen megölethettük egymást.
Amikor a futamot néztem, és szerintem rajtam kívül sokan voltak így, olyan természetesnek tűnt minden. Mint szurkoló egy pillanatig nem izgultam, azt láttam, hogy minden méter a tervek szerint alakul. Mintha nem is lehetett volna más a vége.
Olyan sok ideje olyan keményen edzek, hogy tudtam, hogy nem lehetek vesztes. Fontos volt, hogy rá mertünk pihenni a versenyre. Mondjuk az előző éjszaka valamiért nem tudtam elaludni, egész éjszaka csak forgolódtam.
Hogy történhetett ez?
Nem tudom, de nem örültem neki. Bevettem a gyógynövényteát is, amit ilyenkor szoktam és minden trükköt kipróbáltam, hogy végre aludjak, de nem ment, csak zakatolt az agyam, hogy hogyan nyerhetek másnap.
A pályán úgy tűnt ez nem hiányzott.
Az előző napok hosszú alvásai miatt ez valószínű belefért. Aztán lement a középfutam, visszavonultunk anyával a konditerembe, feltöltöttem a szénhidtárraktáraimat és közben ott jókat nevettünk, mert elővette a telefonját és a nyáron készült vicces fotókat nézegettük. Hamar eltelt az a két óra.
És aztán vissza lőtték az első rajtot.
Vissza. Egy pillanatra az is megfordult a fejembe, hogy engem is figyelmeztetnek, de nem. Aztán eljöttünk. Különösen nem foglalkoztam a vetélytársaimmal, csak magammal. Nem zavart, hogy Pimenta mellettem volt, 500 után megtörtem. És végre nem volt az a szenvedős pálya, ami a legtöbb versenyen szokott, a táv utolsó 200 méterén kijött a zseniális forma. A végén is megvolt a dinamika, az erő.
A szegedi VB cím is ilyen volt?
Nem, ott az utolsó kétszáz méteren teljesen kikapcsoltam az agyamat, nem hallottam, nem láttam mi van körülöttem.
Te tudtad, hogy anyukád nem fogja nézni a futamot?
A világbajnokságon se nézte a futamot, szerintem jobban izgul, mint én.
Aztán jött a páros, ahol majdnem összejött a dobogó.
Az aranyam nagyon sok pozitív töltetet adott, így utólag tényleg nagy volt a teher, hiszen esélyesként nyerni sem egyszerű. Az utolsó kétszázig a szél is jó volt, ott kicsit az egyik szélső pályának kedvezett, így negyedikek lettünk, de a kajak ilyen, ezt el kell fogadni. Az EB-n, miután megjött az erő és a dinamika, jól tettük, hogy helyet cseréltünk és én lettem a toló ember a hajóban, mert jól le tudtam követni Bencét, és így jól ment a hajó.
Mielőtt győrbe kerültél volna, már akkor is figyeltük a pályafutásodat. Az én emlékeimben Te mindig ott voltál az elején. Volt törés a pályafutásodban?
Anya nagyon jól felépítette a pályafutásomat és az edzésemet, de 14-15 éves korban amikor a többiek az életkori fejlődésük miatt nagyon megugrottak, nálam ez később jelentkezett. Én későn érő típus vagyok, így azt az időszakot át kellett vészelni.
Amikor Győrbe igazolt Kammerer Zoltán, akkor egy olyan ifjúsági világbajnok volt, aki indult már olimpián. És mindjárt az első évében világbajnok lett. Pont ugyanúgy, mint Te. Lehet benned valami hasonló karrier?
Én most csak Párizsig gondolkodom előre, messzebb nem tervezek, nyilván akár 3-4 olimpia még bennem lehet, de azért arra nincs sok példa, hogy valakinek ilyen karrierje legyen, mint Zolinak. A győri klub nekem mindig szimpatikus volt, régóta járok ide a maraton bajnokságok miatt. Az összetartó és kedves közösséget szeretném kiemelni, a vezetők nagyon szimpatkusak, Kadler Gusztira is mindig felnéztünk.
Akkor, hogy mondjuk még egy párhuzamot: Kamera is vitt már olimpián zászlót.
Vékássy Bálint MOB főtitkár hívta Schmidt Gábort, a szövetség elnökét aki átadta nekem a telefont. Óriási megtiszteltetés, természetesen örömmel elfogadtam.
Azért annak örülök, hogy nem előtte vitted, mint Zoli, mert az általában nem hoz szerencsét.
Hú, hát ilyen babonákat nem figyelek.
Akkor most végre mehetsz Ausztriába a hegyekbe!
Alig várom már, én ott töltődöm fel. Imádom a hegyeket, és szeretem a köveket, smaragdot szoktam gyűjteni ha ott járok. Gyerekként még bújtam a szakkönyveket is, sokat tudtam az ásványokkal, aztán 14-15 éves koromtól a szabadidőm nagy részében inkább a sportélettannal, sporttáplálkozással foglalkoztam: nagyon érdekel az ételek minősége, és minden olyan paramétere, ami hatással lehet a teljesítményemre.
(Az interjú 2021-ben készült, és Meronka Péter: Erőt, egészséget! – avagy a győri kajakkenu sport története című könyben olvasható. Ismerjétek meg a többi legenda történetét, és vigyétek haza a KÖNYV-et!)