Közel 300 versenyző teljesítette idén a Mosonmagyaróvár – Győr valamelyik versenytávját. A négy rendező egyesület – a Graboplast Győri Vízisport Egyesület, Győrzámolyi K4 Vízisport Egyesület, a Kimlei Sárkányok Vízisport Egyesület és Naturland Mosonmagyaróvári Vízisport Egyesület idén is négy távon hírdette meg a leevezést. A legrövidebb szakasz a Győrzámolyról indult, innen 8 km, a hosszútáv Dunaszegről 16 km, a két extrém táv pedig Kimléről 45, Mosonamgyarórávrról 75 km-es távot jelentett.
A legtöbben ezúttal is Kimléről rajtoltak, innen 45 km volt a versenytáv. Nemcsak kajakosok és kenusok, néhány bátor SUP-os is nekivágott a versenytávnak. Némi segítséget jelentett, hogy az előre jelzett nagy esőzésnek nyoma sem volt – egyedül a rajnál volt némi szemerkélő eső – és a víz is jobban folyt, mint a korábbi hetekben bármikor.
Az élmezőny nagy tempót diklát, így a megszokotthoz képest hamarabb elértek a 4 km-re lévő Novákpusztára és a 10 km-re található Lickói hídhoz. Utóbbit mi is felkerestük, mert azt hallottuk róla, hogy arra több, mint fél évszézada vonat is járt. MIndjárt mutatjuk a képeket de akkor előbb jöjjön a sztori a kisvasut.hu cikke alapján:
A Khuen-Héderváry család 1907-ben 760 mm-es nyomtávolságú kisvasutat épített a Lébény-Mosonszentmiklós nagyvasúti állomástól Hédervárig. A szóban forgó „híd szerkezet betonból készült hídfőkre, illetve pillérekre támaszkodó 3 x 20,864 méter támaszközű gerinclemezes, felsőpályás vasszerkezetű híd”. A hídat eredetileg statikailag úgy tervezték, hogy azon 2 db 5,3 tonnás mozdony és hozzákapcsolt 4 db 3,66 tonnás rakott lóréból álló vonatterhelést kibírja. A hidat minden bizonnyal a második világháborúban a visszavonuló németek robbantották fel. Mindhárom hídszerkezet lezuhant, a falazatok kisebb mértékű sérüléseket szenvedtek. A vasút 1949-es átvételi iratanyagában megemlítik, hogy „a Szigetközi területnek vasúthálózata egyáltalán nincs, ezáltal a termények szállítása nehézségekbe ütközik”, és ebből feltételezhetjük, hogy a korábban a Szigetközbe vezető öttevényi, és horvátkimlei kisvasutak (illetve legfőképpen ezek dunaági hídjai) is jelentős károkat szenvedhettek a háború folyamán. A hídszerkezet helyreállítását az eredeti tervek alapján a MÁV Hídműhelye végezte el. A gazdasági vasút háború utáni üzeméről kevés információ maradt fent. A kezdeti tervek a hálózat bővítéséről, 15 község bekapcsolásáról, személyforgalom beindításáról szóltak, de egy 1961-es iratban már kihasználatlansága okán a hálózat felszámolását szorgalmazzák. Ekkor a vonalon kizárólag az őszi kampány idején szállítottak cukorrépát, éves átlagban 4-5000 tonna mennyiségben. Számítások szerint a Győri AKÖV a cukorrépa szállítását a rendelkezésre álló eszközeivel meg tudja oldani, a vasútvonal felszámolható. „1962. január 1-től a Hédervár – Lébény közti MÁV G.V. keskenynyomközű vasútvonalon a korlátolt közforgalmat, valamint az üzemeltetést meg kell szüntetni, majd a vonalat felbontani.”
1963-ban elhordták a síneket, s bár több, mint fél évszázad eltelt az utolsó vonat után, a híd még ma is áll, kerékpárral át is lehet haladni rajta.
Aki kíváncsi a hídra, álljon meg ha erre evez, vagy bringázzon ide Hédervárról, negyed óra alatt földúton kényelmesen ide lehet érni. Mi azonban siettünk, hogy átérjük az újabb rajhelyekre, ahol a szervezők közül Weisz Róbert, az MKKSZ alelnöke is megosztotta velük tapasztalatait:
– Ennek a versenynek több küldetése is van, az egyik legfontosabb, hogy a versenyengedéllyel rendelkező sportolók és a szabadidejükben kajakozók, kenuzók itt együtt indulhatnak. Egyre többen érkeztek SUP-pal is, volt már olyan évünk, amikor valaki a 75 km-es távot is bevállalta, most négyen indultak Kimléről. Tengeri kajakkal, túrakenuval is évről évre többen indulnak, és szerencsére az égiek is támogatták az eseményt, mert a hét elején még nagy esőt jósoltak a leevezés napjára, de alig esett pár csepp, inkább hétágra sütött a nap. A leevezés idén is bizonyította, hogy nem kell feltétlenül sportolónak lenni, hogy valaki hajóba szálljon és teljesítse valamelyik távot, bár aki a hobbisták közül Mosonmagyaróvárról vagy Kimléről jött, ők azért hétről hétre szokott edzeni. A versenyzőknek pedig egy jó erőfelmérő volt a szezon előtt, sokan először találkoztak más kluboknál készülő társaikkal, így velük is összemérhették az erejüket – fogalmazott Weisz Róbert.
Az utolsó rajtot az ifjúsági válogatott szövetségi kapitányának, Kadler Viktornak a társaságában Granát Gábor, Győrzámoly polgármestere indította el, Innen és Dunaszegről akik nekivágtak, rájuk egy 1-2 órás könnyed evezés várt. Mindezok, akik most ismerkednek a sportággal, ezt a távot már ők is bevállalhatták, hiszen edzéseken is teljesíthetnek már 6-8 km-t. A célbaérkezést követően mindenki átvehette az idei emlékérmet, emellett egy szelet műzlit és a Vis Vitalis jóvoltából egy palack vizet kaptak a sikeres vizitúrázók.
Gratulálunk valamennyi résztvevőnek, különösen a 75 km-t teljesítőknek. Közülük elsőként 5 óra 37 perc alatt a kenu négyes ért le: Gyurós Arnold, Hegyi Zsombor, Kungli-Zsegora Levente, Péter Bendegúz összeállításban, de kajak egyesben Hajdu Gergő Benedek, kenu egyesben Szmandray Benedek is teljesítette a távot. A szabadisős versenyzők megmérettetésén Bujtás Gábor, Szalay Csaba és Németh Zoltán tengeri kajakkal, míg Horváth Zsolt és Stibi Gábor outrigger párosban evezte le a 75 km-es távot.