„Amerikában általában reggel héttől kilencig volt az első edzésem, olykor előtte akadt egy kliensem, ugyanis személyi edzőként dolgoztam a 24 Hour Fitness helyi termében. Tíztől háromig újra munka, majd négy-öt órától a második edzés.”
A kajakozást nem hagyta abba, és 2011-ben második lett a szegedi vb-n. Különleges döntő volt, hiszen négy magyar is ott volt. Hegyi Zomilla spanyol, Keresztesi Alexandra argentin színekben, míg Kriszta az USA színeiben indult, a győzelmet a magyar csapat tagjaként Csipes Tamara szerezte meg. Londonba mégis a magyar női négyes tagjaként készült már, mert kiderült, hogy amerikai állampolgárságot leghamarabb csak 2013 végén kaphat. Jelentkezett Győrben, Kadler Gusztávval megegyezett, aztán a válogatón olyan jól teljesített, hogy kihagyhatatlan lett a négyesből.
„A férjem az edzőm, ő adott nagy lökést azzal, hogy kajakosként is hitt bennem. Ő három olimpián is járt, nagyon jó technikával evez.”
Az olimpia csodásan sikerült, a magyar négyes aranyérmet szerzett. Egy évvel később pedig 3 számban is világbajnoki címet szerzett, majd megszületett kisfia, Noah, ezután visszatért, és ott folytatta, ahol abbahagyta. Bár a riói négyesbe kerülése nem volt annyira egyértelmű, mint London előtt, a négyes vele valósággal szárnyalt, így Magyarország megvédte címét K4 500 méteren. Fazekas-Zur Krisztina második olimpiai aranyérmét szerezte meg. 2018-ban megszületett Daniel is.
Világbajnok voltál két olimpia előtt is, de annak idején nem sikerült se 2004-ben, se 2008-ban kijutnod. Ezután változott meg az életed, és jöttek az olimpiai sikerek is. Mit gondolsz, az amerikai életforma, aminek egy részét biztos, hogy felvetted, mennyiben segítette azt, hogy elérd a céljaidat?
Nagyon sokat segített, hogy egy más közegbe kerültem és a férjemmel összeismerkedtem. Az ő életfelfogása biztos, hogy kellett az én előrelépésemhez. Szerintem attól működik jól, hogy soha nem kételkedem. Annyira megbízom a férjemben, hogy amit ő mond, az olyan, mint a szentírás. Akkor is megcsinálom, ha nincs hozzá kedvem, vagy ha már az agyamra megy, mert bízom a tudásában, a személyében, abban, hogy nagyon jól ismer és tudja, mi kell nekem, mennyit bírok el. Persze vannak konfliktusok, de alapvetően nagyon egymásra vagyunk hangolódva, tudjuk egymást kezelni.
Ez fordítva is működne?
Hogy én legyek az edzője?
Az eredményes sportházasságokban azt látjuk, hogy mindig a nő a sportoló és a férfi az edző. Miért nincs fordítva?
A nők és a férfiak között edzésben is nagy a különbség, és itt nem feltétlenül az elvégzett munkára vagy az intenzitásra gondolok. A nők kevesebbet agyalnak, jobban megcsinálják a rájuk osztott feladatot, még ha érzelmileg nem is olyan stabilak esetenként. A pasik nem ilyenek, ők elkezdenek gondolkodni, meg akarják érteni, hogy akkor ezt most miért így kell, miért pont ennyit, és az már a munka rovására mehet. Szerintem a nők jobban követik az instrukciókat, ettől működik a dolog.
Amikor hazatértél miért pont Győrbe jöttél?
Ne gondold, hogy olyan nagyon kapkodtak volna utánam. Úgy éreztem, hogy a főváros után nekem most egy vidéki egyesület jobb lenne. Kadler Gusztávval hamar megegyeztünk, és mindig nagyon fair volt közöttünk a kapcsolat.
És aztán végre beteljesült az álom
Igen, ennél jobban nem is sikerülhetett volna. Nagyon sokat dolgoztam érte, és
Amikor itthon voltál a felkészülési időszak egy részében, a válogatókon, vagy a bajnokságon, mindig csilligó szemmel meséltél a SUP-ról, aminek 2021-ben Balatonfüreden rendeztél a világbajnokságát. Azt hittem látunk az indulók között.
Nagyon szerettem volna részt venni, de sérülés miatt ez sajnos szóba se jöhetett. Természetesen nem tettem le róla, imádom ezt a műfajt, a kislábujjadtól a fejed búbjáig minden porcikádat megmogatja. Nekem ráadásul könnyebb dolgom van, mert itt az óceánban edzeni teljesen más. Amikor készültem a londoni olimpiára, akkor is heti 2-3 SUP edzésem volt, ez is segítette a felkészülésemet. Amikor kezdtem, még nagyon gyerekcipőben járt az egész, de látom, hogy szépen fejlődik minden, és egyre többen kedvet kapnak hozzá.
Pár évvel ezelőtt bekerültél az ICF sportolói bizottságába. Mit jelentett számodra ez a négy év?
Nagyonon sokat tanultam, például azt, hogy a politika nem az én világom. Összességében nagy csalódás volt, egy kicsit olyan volt, mintha kint ülnénk a kirakatba, de senki nem kíváncsi arra mit gondolunk. Az elnökünk sem képviselte igazán az érdekeinket, így például amikor az ICF bejelentette, hogy a 12 olimpiai számunkat 10-re csökkenti, mert a szlalom aranyakat megemelik kettővel, petíciót indítottam, telefonáltam, e-mailt küldtem rengeteg bajnoknak, hogy álljunk ki a régi program mellett, de a legtöbben nem, hogy az idejükből nem szántak rá, nem is nagyon reagáltak. Biztos tehettem volna bele én is több munkát, de egy kicsit szélmalomharc is volt az egész. Be kellett látnom, hogy mi sportolók nem vagyunk képesek a saját érdekeinkért kiállni.
Most hogyan telnek a napjaid?
Készülök a vizsgámra, ingatlanközvetítéssel szeretnék foglalkozni, ehhez pedig tanulni kell. Sokan vannak a piacon, de kemény munkával és egy kis szerencsével remélem itt is jönnek majd az eredmények. Amit pár éve még nem gondoltam volna, hogy az olimpiai bajnoki címnek itt is lehet értéke. Most, hogy már el mertem árulni a csoportban, hogy azért csak most kezdem a civil életemet, mert eddig én sportoló voltam és olimpián is jártam, őszinte csodálattal érdeklődnek ez iránt, és mindjárt háttérbe szorulnak a lakás eladások. Amit Rami is mondott mindig: az arany kinyitja majd előttem az ajtót, mert az emberek kíváncsiak, de az üzletet ez nem köti meg, innentől rajtam múlik minden. Személyi edző is szeretnék majd lenni, de ezt most egy kicsit háttérbe szorítottam.
Sokat hallunk a Bajnokok Útja Alapítványról, aminek az alapítója vagy.
Nekem fontos, hogy tegyek a jövő érdekében és persze arra is jó, hogy látom azt, hogy a kajakozás után is van élet. Elindult már a mentorprogramunk is, itt az egészséges életmódon keresztül ismertetjük meg a tudatos jövőépítés fontosságát a gyermekekkel oly módon, hogy egy mindennapi használatra alkalmas eszközt szeretnénk a kezükbe adni.
Kriszta egyébként ízig-vérig profi mentalitást mutatott az egyesület ifjú tagjainak. 2016 telén kint edzőtáborozott nála Homonnai Luca, Farkasdi Ramóna és Czéllai-Vörös Zsófia, ők mindannyian megtapasztalhatták, hogy mennyi alázat és munka kell még egy olimpiai bajnoktól is, ha újra és újra be akar kerülni a válogatottba. Itthon, mert fontos volt az egyesületnek a pontszerzés, amikor már sok bajnok a nyaraláson törte a fejét, ő a lehető legtöbb számban indult a magyar bajnokságon, ezzel is segítve a GYVSE-t. És ha valahol a megjelenésével tudott segíteni, akkor mindig azonnal jött, mint ennél a csapatfotózásnál is, ahol már ott látjuk egy SUP-on Noah-val együtt. Vajon hányan gondolták, hogy a stand up kenuzás, aminek ő már majd évtizede szenvedélyesen hódolt, pár év alatt itthon is népszerű lesz, még ha nincsenek is akkora hullámok, mint a napfényes Kaliforniában.
(Az interjú 2021-ben készült, és Meronka Péter: Erőt, egészséget! – avagy a győri kajakkenu sport története című könyben olvasható. Ismerjétek meg a többi legenda történetét, és vigyétek haza a KÖNYV-et!)