Megtartaná helyét a négyesben

Ma este adja át a győri sportcsillagok Emlékeit Gyűjtő Alapítvány az év sportolója díjakat. Az elismerés várományosa Fazekas-Zur Krisztina, az egyetlen olyan riói olimpiai bajnok, aki nem fővárosi klub sportolója. A bajnoknő most Kaliforniában készül a szezonra, de januárban sok időt töltött itthon, és a többi között egy hétig Győrben is készült a szezonra. Akkor készült az egyik edzés után ez az interjú.

Megtartaná helyét a négyesben

- Novemberben megkezdtétek a felkészülést az új szezonra. Többet vagy most itthon, mint a korábbi években, így amíg Kaliforniában a lehetőségek adottak ahhoz, hogy vizi edzéseken vegyetek részt, nyilván ez minusz 5-10 fokban nem lehetséges. Hogy éled meg, hogy kevesebbet vagy vízen?

- Nem okoz problémát, mert így is elég változatos eddig az a munka, amit elvégeztünk. Azzal, hogy Győrben is edzettünk olyan lehetőségeket is kihasználtunk, amit korábban ritkán. Nem is emlékszem mikor úsztam ennyit, talán amikor Noah megszületett akkor, mert akkor egy rövid ideig nem bírtam futni, és helyette úsztunk, de most újra sokat voltam a medencében. Tavaly Kaliforniában egy magaslati edzőtáborban megtanultam sífutni is, így most, hogy a januárt itthon töltöttük, belefért a programba Ausztriában egy sífutó edzőtábor is. Nagyon sokat segített, hogy nem egyedül készülök nap, hiszen Tóth Dávid, Kulifai Tamás, Pauman Dániel is férjemmel, Rami Zurral képzeli el a jövőt. Most úgy látom, hogy nekem is kellett már az új impulzus, talán mindannyiunk számára könnyebb, hogy együtt készülünk.

- A tavalyi év nagy sikert hozott számodra, hiszen olimpiai bajnok lettél, emellett Európa-bajnoki címet szereztél - igaz az oda vezető út a vártnál zaklatottabb volt. Milyen évre számítassz 2017-ben?

- Most, hogy nincs olimpia valószínű mindenkinek egy kicsit könnyebb év lesz. Ez nem az elvégzett munkára igaz, hiszen azt ugyanúgy meg kell csinálni, ugyanakkor ha például nem olimpiai számban sikerül kivívni a vb részvételt, akkor se leszek kétségbe esve. Szeretném egy kicsit kipihenni az előző évet, nekem az nagyon stresszes volt, és ha négy évet szeretnék kajakozni - mert tervben van Tokio - akkor úgy érzem, hogy fel kell töltődjek. De ez nem azt jelenti, hogy kevesebbet edzenénk, vagy nem olyan intenzitással, az ugyanúgy megvan, mert anélkül biztos, hogy nem lehetne elérni azokat a célokat, amit kitűztünk az évre, de nincs az az eredménykényszer, mint tavaly, ez lehet a könnyebbség.

- Idén mi lehet a siker?

- Mindenképpen azt szeretném, ha a négyesben benne maradnék. Az azért csalódás lenne, ha ez nem sikerülne. És azt szeretném, ha kevesebb lenne a stressz, lazábban menne az egész. Arra is nagyon kíváncsi vagyok, hogy azzal, hogy Dana babát vár és kiesett a legjobb női kajakos, mennyire változik meg a négyes és a páros, hiszen többek is pályáznak az ő helyére.

- Az első EB érmet annak idején 200 méteren szerezted, de a tavalyi évben az ötszáz méter mellett az ezer méter ment igazán jól. A legrövidebb táv bekerülhet a programba, vagy ha nem ötszáz, akkor inkább az 1 km?

- Szerintem az ezer méteres versenyeken teljesíteni talán azért könnyebb a hazai és a nemzetközi versenyeken is, mert ugye nem olimpiai szám, ráadásul a kajak ötszáz négyes és az ezer egyes a versenyprogramban sokszor éppen üti egymást, úgyhogy ez is megrostálja a társaságot. Kétszáz méteren sűrűbb a mezőny, s bár sokan azt hiszik, hogy az a könnyebb, mert rövidebb a táv, szerintem az a nehezebb, főként a nemzetközi mezőnyben.

- Az olimpiai kvalifikáció miatt sok sportágban már a kijutás is hatalmas siker, és az ötkarikás játékokon könnyebb érmet szerezni. A kajakosok és a kenusok között is a világbajnokságokon sokkal komolyabb mezőnyt láthatunk, több ország, több sportoló méri össze tudását, ugyanakkor a VB elsőség presztizsét nem lehet összemérni egy olimpiai sikerrel. Szerinted fog ez változni a jövőben?

- Én remélem, hogy nem. Én nem szeretném, ha egy világbajnoki címnek ugyanolyan értéke lenne lenne, mint az olimpiának.

- Tokió mennyire van messze számodra? Négy évre tervezel, vagy négyszer egy évre?

- Én most négy évre tervezek. Megbeszéltük, hogyan szeretnénk ezt a négy évet eltölteni, de ezt rugalmasan kezeljük, így ha bármilyen okból félúton fel kell adni az se lenne feltétlenül kudarc.

- Mi az, ami könnyűnek tűnik, és mi az, ami nehéznek?

- Semmi nem tűnik könnyűnek. Nagyon jól tudom, hogy mennyi munka vár. Most úgy érzem, hogy készen állok erre, de látnunk kell azt is, hogy azok a célok, amiket az élet más területén fogalmaztunk meg, az hogyan illeszthető bele a tokiói programba.

- Idén döntenek a 2024-es olimpia helyszínéről, ahol Budapest és Párizs mellett Los Angeles is pályázik. Mit tapasztalsz Kaliforniában, mennyire foglalkoztatja az embereket a rendezés gondolata?

- Érdekes, mert tavaly még szinte semmit nem lehetett hallani az olimpiáról, most kezdett el mozgolódni valami. Rádióműsorokban már beszélnek róla, úgyhogy most már foglalkoznak vele.

- Az lehet emögött, hogy amit mi itt hallunk a los-angelesi pályázattal, hogy miután az infrastruktúra adott, a létesítmények készen vannak, ezért nem kell olyan szintű előkészület, mint más városokban?

- Azt látom, hogy nagyon szeretnék, de nem csinálnak belőle nagy ügyet. Örülnek neki, hogy újra megkaphatják a lehetőséget, de nem téma a mindennapokban, hogy lesz-e vagy sem.

- Az ICF kötelezte magát, hogy a stand up kenu is kerüljön fel a szakágak közé. Mit szólsz hozzá?

- Hallottam már olyat is, hogy majd lesz az olimpián is, de szerintem olyan kevés ország foglalkozik még vele, hogy szerintem ez így még nem aktuális. A szörf szövetség is szeretné bevonni maga alá, most az ICF is. Az biztos, hogy évről évre népszerűbb és többen foglalkoznak vele.

- Milyen feltételek kellenek hozzá, hogy edzeni, versenyezni lehessen? Itthon példul van erre esély?

- Van, amire van alkalmas vízfelület, és van, amire nincs. Itthon a klasszikus hullám lovagláshoz valószínű nincsenek meg a természeti adottságok, de hosszú távú versenyt például lehetne rendezni akár folyókon, akár a Balatonnál.

- Van egyébként a kajak-kenun belül olyan szakág, amit ki szeretnél próbálni, csak nem volt rá idő vagy lehetőség?

- Persze, ilyen a vadvizi evezés, vagy sárkányhajóban is csak egyszer versenyeztem, de nem elsődleges ez most. Jobban érdekel a szörfözés, a stand up meg a sufrski - és mellette a fiamnak is szeretném ezeket megmutatni, ilyen szempontból időhiányban szenvedek, gondolom ugyanúgy, mint sokan mások

- Sokat hallunk a Bajnokok Útja Alapítványról, ami elsősorban a fiatalok motiválását és az egészséges életmódra való nevelést tűzte ki céljául. Mennyi időd jut rá?

- Most ősszel nagyon sokat tudtam vele foglalkozni, sokat voltam itthon is, egyre több támogatónk is van. Indul egy új programunk is ami mentorprogramra épül, ehhez is már meg vannak a támogatók, és Kaliforniában is létre szeretnék hozni egy nonprofit céget, hogy ott is tudjuk ezt a munkát folytatni. Most már utána jártam mi kell ehhez, felkészültem, úgyhogy biztos vagyok benne, hamarosan indulni fog.

- Ez a lelki feltöltődésedhez kell elsősorban, vagy más céljaid vannak vele?

- Nekem fontos, hogy tegyek a jövő érdekében és persze arra is jó, hogy látom azt, hogy a kajakozás után is van élet.

- Kaliforniában van olyan értéke egy magyar olimpiai bajnoki címnek, hogy ez mondjuk a támogatókkal történő kapcsolat felvételnél előnyt jelentsen?

- Beszélgettem emberekkel, akik értenek ehhez, és ők is azt tanácsolták, hogy építeni kell az olimpiai sikereimre. Olimpiai bajnokokkal mindenki szívesen találkozik, de ez biztos, hogy csak az első lépés. Azután ugyanazt a hitvallást kell képviselni és ugyanazt a munkát kell elvégezni mint itthon, hogy mindenki elégedett lehessen. Kaliforniában sok olimpiai bajnok él, velük is szeretném felvenni a kapcsolatot, remélem, hogy össze tudom kapcsolni a magyar programmal.

- Világbajnok voltál két olimpia előtt is, de annak idején nem sikerült se 2004-ben, se 2008-ban kijutni. Ezután változott meg az életed, és jöttek az olimpiai sikerek is. Mit gondolsz, az amerikai életforma, aminek egy részét biztos, hogy felvetted mennyiben segítette azt, hogy elérd a céljaidat?

- Nagyon sokat segített, hogy egy más közegbe kerültem és a férjemmel összeismerkedtem. Az ő életfelfogása biztos, hogy kellett az én előrelépésemhez. Szerintem attól működik jól, hogy soha nem kételkedem. Annyira megbízom a férjemben, hogy amit ő mond, az olyan, mint a szentírás. Akkor is megcsinálom, ha nincs hozzá kedvem, vagy ha már az agyamra megy, mert bízom a tudásában, a személyében, abban, hogy nagyon jól ismer és tudja mi kell nekem, mennyit bírok el. Persze vannak konfliktusok, de alapvetően nagyon egymásra vagyunk hangolódva, tudjuk egymást kezelni.

- Ez fordítva is működne?

- Hogy én legyek az edzője?

- Az eredményes sportházasságokban azt látjuk, hogy mindig a nő a sportoló és a férfi az edző. Miért nincs fordítva?

- A nők és a férfiak között edzésben is nagy a különbség - és itt nem feltétlenül az elvégzett munkára, vagy az intenzitásra gondolok. A nők kevesebbet agyalnak, jobban megcsinálják a rájuk osztott feladatot, még ha érzelmileg nem is olyan stabilak esetenként. A pasik nem ilyenek, ők elkezdenek gondolkodni, meg akarják érteni, hogy akkor ezt most miért így kell, miért pont ennyit, és az már a munka rovására mehet. Szerintem a nők jobban követik az instrukciókat, ettől működik a dolog.